András története
Kettőnk nagy találkozásának helyszíne a Jedermann kávézó volt. Az egyórás eszmecserének indult ismerkedésből háromórás szenvedélyes beszélgetés lett. Pedig keveset tudtunk arról, ahonnan a másik jön. Emlékszem, nekem óriási fejtörést okozott, hogyan lehet Borcsa kutatócége nonprofit Kft., milyen az, hogy a történet végén nincs profit.
Ő épp le volt lombozva, mert megkereste egy hatalmas nemzetközi vállalat egy mediációs kurzusra vonatkozó felkéréssel, én meg értetlenkedve irigyeltem őt. Tőlem próbálta megtudni, hogyan gondolkozik egy multi és én próbáltam segíteni.
Ugyanazt teljesen ellentétes szemszögből néztük, mégsem azt éreztem, hogy mást látunk, sőt tudtam, hogy ugyanazt. Kiegészítettük egymást, mint a nappal és az éjszaka, és ez már az első pillanattól nyilvánvaló volt. Csak még azt nem tudtuk, miben fog ez manifesztálódni.
Mediáltunk közösen eseteket, agyaltunk sok-sok projekten, de mégis: az első közös oktatásnál lett egyértelmű, hogy mi is a cél. Ez volt az!
Tanítani. Együtt. Valamit kicsit másképp.
Winkler-Virág András